A DVD a számomra akkor még tökismeretlen, de a leírás alapján izgalmasnak tűnő Drót (The Wire) első évada volt, a CD pedig a szintén akkor kinézett Jamietől a frissen megjelent Catching Tales.

Vagy megtanulják Orbán Viktort, rászánják végre az időt, pénzt, energiát, hogy az elavult, rossz rutinokon alapuló hatalmi technikák helyett a valóságot jobban leíró magyarázatokat (hibrid rezsimek, sharp power, információs egyenlőtlenség stb.) keressenek, és azoknak megfelelően kezdjenek el dolgozni – vagy

Tévét nem néznek, hanem jobb esetben visszanéznek, a (tévé számára) rosszabb esetben meg eleve a netre szánt videókat tekintik meg.

Lázár Jánost nem találták ki, nem gondolták végig, és nem is menedzselik úgy, ahogy kéne.

Most pedig egy élesnek tűnő váltással hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor már háromszoros nagyapa. Igen, a rendszerváltás környékén még hiteltelenítésre alkalmas, hatékony leszólás volt „fideszes fiúkat” emlegetni. Sokak szívét melengető taknyosozással-nyikhajozással lehetett alávágni a valóban Fiatal

Lesz egy hajléktalan-mobilparkoló rendszer, küldenek egy SMS-t a szállóról, és a parkolóőr leolvassa a padon ülő kódját, hogy neki még be van dobva 45 perc, a társa viszont lejárt, kap egy mikulás-csomagot?

Hirtelen már nem mindegy minden? Mégse orrbefogva szavazzunk? Szuper, maradjon is így. Az áprilist megelőző egy év meghatározó élménye az ellenzéki szavazatbővítés helyett az erőszakos összefogás- és esélyesjelölt-tukmálás volt. Át kell szavazni, hajtották a maradék tévében, rádióban, lapokban. Orrbefogva. Nem lehet

Apáink generációja ezt akasztja a korfára. Mi meg, nem is tudom, tiszacipőt vagy MP3-lejátszót.