Csak a kontextus végett: amikor nálunk a Bokros-csomaggal birkózott a politika, a széthulló szomszéd államban a polgárok egymást ölték. A film „főszereplőjének” utasítására 8000 muzulmán férfit és kisfiút lőttek agyon.

Átlagosan heti három találkozást számolva, ahol kell 1-5 további szereplő, azaz átlagosan rajtad kívül még hárman, az heti kilenc ember. Átlagosan kéthetes rotációval számolva 18 a barátplafon.

Pont annyi pénz, tészta, nyakropogás, virrasztás, SMS, szex, fejfájás, indulat, öröm, lapocka, comb, kolbász, az a két gödröcske a fenék fölött deréktájt, beszólás, dicséret, taps, ősz szálak a szakállamban és egyetemisták a postaládámban, bor, rukkola, panasz és vigasz jut, ami

"Mikor megváltoznak a tények, én is megváltoztatom a véleményemet. Ön mit tesz, uram?"

Tucatnyi helyen, száz és száz kanapén meg fotelben csináltam már.

Csendes iszonyat: a rászoruló családok kisdedjeinek szánt, Kossuth téren tárolt szánkókat keresztényellenes gyűlöletből felgyújtották a tüntetők, így tetemes anyagi és érzelmi kárt okozva.

Már értitek, miről beszéltem, amikor valódi ellenzéki fellépést hiányoltam. Erről, ezt, így! Maximálisan elégedett vagyok.

A mai nyugdíjasok egyáltalán nem olyanok, mint a régi öregek voltak.

Egyszerűen semmi támpontja nem lesz a későbbi, prémium tartalomról, melyről a véleményét szeretné kifejteni, anélkül, hogy rá is kattintana.

Sokak megalapozatlan illúziója, mások tudatos hazugsága, miszerint létezhet ezen a tájon olyan szélsőjobboldali politika, amelyik hozza a tankönyvi fajgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés minden elemét, de szikével kimetszett módon mégsem antiszemita. Egyetlen hely van, ahol ez menedzselhető, Izrael. A sorosozás egyedül Tel-Avivban nem