Íme, 2021-ben is elindul az első munkahét – számomra komoly változással, amennyiben lejárt a brüsszeli szerződésem, mely alapján Donáth Annának, a Renew-frakcióban ülő momentumos képviselőnek dolgoztam. A koronavírus évére visszatekintve nehéz és ellentmondásos dolog sikerekről beszélni, de összességében szerintem eredményes volt a közös munka.
Talán pre-kovid belépőmet illetően a legegyszerűbb a mondás. Egyfelől ugyanis őszintén és nyíltan vallottam, hogy a magyar politika megújításához új szereplőkre, új közösségre van szükség, ami nem terhelt a múlt hibáival, bűneivel és a jelen rossz kompromisszumaival. Azt gondoltam, hogy ez a párt a Momentum lehet. Olyan fiatal közösség, melynek tagjai nagyon határozottan és tisztességesen verték vissza a megélhetési ellenzéki szereplők megfélemlítési és felvásárlási kísérleteit – és nem akarják megúszni a politizálást sem, nem adják el magukat civileknek.
Mindezt sikerre vinni pedig először a 2019-es EP-választáson volt lehetőség. Szép, tiszta listás választás, ahol voksolhatsz a pártodra. Vallottam és vallom, tíz éve már, hogy ahol személyek indulnak, ott fontos a jelöltek egyeztetése – de az EP-választáson listákra szavazunk. Csoda volt, ahogy a Momentum ellenállt a versenytársai által finanszírozott „kutatások” jelentette nyomásnak, az édesgetésnek és zsarolásnak. A végén az már hihető volt, hogy Katka EP-képviselő lehet.
De azt a fene se gondolta volna, hogy Anna is bejut. Emlékszem, az egyik utolsó kampánypultozása után találkoztam vele, beültünk a Jelenbe (nem a magazin, az még akkor nem volt, hanem a bisztró, ami meg sajnos most nincs), de csak odáig mertem és tudtam elmenni, hogy nagyon megérdemelné. Azt nem mondhattam, hogy meg is lesz, mert akkor még elhittem a közvélemény-kutatásokat. Emlékezzünk, a Momentumot a küszöbön billegve, a DK-t max két képviselőre adták – ebből lett majdnem 10% kettő, és 16% négy (!) EP-s mandátummal. Sok oka volt a meglepő eredménynek. Oka volt az, hogy Ujhelyi kampányát beleállították a földbe. Az MSZP-s EP-képviselő eredetileg rohadt erősen kezdte az évet. Szalay Tamás Lajossal a kétfős csapásmérő alakulatuk kiadott egy teljes kampánycsapatot. Kitalálta, megcsinálta, promózta, amit kellett. Beleállós utcai akciók, megnyert szócsaták, minőségi live-ok. Aztán hirtelen kirúgták a lábát, jött a központból leosztott nyakkendős kampány, a plakátokon olyan „szövetséges” politikusokkal, akik nem is indultak a választáson. WTF? Meg a szlogen, hogy ez az igazi összefogás meg az egyetlen közös lista. Közöslistább, mint a többi. Közben Szanyit eldugták, pedig a végeken jó szolgálatot tett volna, szerencsétlen Jávort meg félrepozicionálták, a jobb sorsra érdemes városi értelmiségi ott tördelte a kezét Rácalmás határában a gyári munkással. Oka volt a szomszédban az LMP kudarcának, hogy pont akkor verték szét, amikor a zöld politikával tarolni lehetett volna. A Jobbiknak meg épp nem volt se íze, se bűze. Meg tudod mondani fejből, ki volt akkor a pártelnök, és pláne, hogy mivel kampányoltak? Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy a kétfarkúak megijedtek az EP-től, és nem mertek politikát csinálni – szerintem az önkormányzati választás óta ők is tudják, hogy ez miként lehetséges és szükséges. Brüsszelben is ugyanaz lett volna a feladat, mint Ferencvárosban, csak sokkal több eszközzel, lehetőséggel. Mindegy. Egyébként meg főleg az volt az oka eredménynek, hogy az ellenzéki erős emberek már akkor az önkormányzati választásra készültek.
No, de az ezektől különböző, új, önálló politikai közösség erősítése mellett (fölött) a másik ok egyértelműen Anna személye volt, amiért ezt a munkát elvállaltam. Mutatok valamit!
Ez a hevenyészett gyűjtemény arról az erősségéről szól, ami a legtöbb politikus fölé emeli. Ha találkozhat a szavazóval, akkor így viselkedik vele, így néz rá, így beszél hozzá, és egyenként forgatja be őket a Momentum felé. Plusz ez az az eszköz, amivel a fideszes csúcsvezetők egyike sem élhet már. Orbán Viktor nem találkozik az emberekkel. Itt, ezen a terepen lehetne kihívni.
Én pedig arra gondoltam, hogy mivel ehhez értek és ebben hiszek is, szeretnék segíteni magasítani és vastagítani a politikusi profilt. Ne felejtsük el: az EP-választáson egy, az előző évben 3%-os eredménnyel a parlamenti küszöb alá bezúgó, többek által elárult és átvert, önmaga létéről vitázó párt listájának második, egyáltalán nem befutónak szánt helyén szerzett mandátumot. Ő sem erre készült.
Ma viszont Donáth Anna az egyik legfontosabb magyar politikus.
Kellett hozzá a jó témaválasztás. Időben felismerni azt, hogy a választók elvárják a Momentum frappáns és sikert hozó szlogenjének (EU-s pénzt csak kórházra, iskolára és munkahelyre – tényleg jól összerakott kampány volt) továbbvitelét, magasabb szintre emelését. Már akkor az antikorrupciós fellépés fontosságáról és a jogállamiságról beszéltünk, amikor ez nem volt ott sem az uniós, sem a belpolitikai viták homlokterében. És nézd meg, pár hete már az egész világ erről harsogott, ez volt „a” téma, vétóparától Huxit-fenyegetésig. Kellett hozzá a közösségi média tudatos használata is. Oké, ez közhelynek tűnik, de azért mégiscsak Annát választották az összes EP-képviselő közül a „The Best Social Media User Award” nyertesének a 2020-as tevékenysége alapján. De, teszem hozzá, kellett az is, hogy miközben minden tartalomnál az egyik fő szempontom az volt, hogy váltson ki reakciót, a másik mindig az, hogy holnap is ki kell állnia az emberek elé, ahogy jövőre és 2024-ben is, ezért nem lehet bármit bevállalni a pillanat bűvöletében. Sőt, emelkedni kell. Ez is összejött: a NER tíz éve alatt Donáth Anna volt az első olyan ellenzéki politikus, akit az aktuális fideszes igazságügyi miniszter vitára hívott. Megjósoltátok volna ezt 2019 tavaszán? Büszke vagyok arra, hogy segíthettem visszaigazolni az akkori döntés helyességét.
Nyilvánvalóan vannak negatív tapasztalatok, szebben mondva fontos tanulságok is az eltelt év alapján. Van, ami rólam szól, van, ami Annáról, és van, ami a közegről.
Az például mára teljesen világos lett, hogy én így, ilyen munkát már nem végezhetek. Nem egyértelmű kudarc ez, hanem annak belátása, hogy nem tudok egyszerre versenyző és edző lenni. Sokan mondták, hogy elég lett volna az elején bejelenteni pár sorban, és minden mehetett volna tovább. Hát… nem. Azzal és ahogy, amit én mondok, úgy nem. Annának fölösleges és méltatlan tehertétel az én szavaimért is helytállni, ezredszer is kedvesen válaszolni az ifjú házmesternek, aki kifotózza neki a kommentemet, hogy „szóljon már rám”. Engem pedig folyamatos önvizsgálatra késztet, hogy amit mondok vagy írok, az nem hozza-e őt kellemetlen helyzetbe. Nem is feltétlenül azért, mert nem értünk egyet adott kérdésben, hanem mert ő más felelősséggel van, ott egy párt is. Ugyanakkor komplett témákat és szereplőket kellett ignorálnom a nyilvános tevékenységem során, hogy egyes pályatársakkal ellentétben ne a saját munkámat dicsérjem fel ilyenkor. Szegény Anna, egy idő után mondta is, hogy na, leigazolta az őt és a pártját korábban aktívan endorsoló, sokat író-nyilatkozó közszereplőt, aki innentől egy jó szót nem szólhat róluk.
Nem lehet aztán azért sem folytatni, mert ha engem valaki a közszereplői tevékenységem miatt utál, az is Annán is csattanhat a végén. Fölösleges támadási felület. Nem szólok vissza most senkinek, de jegyeztem. Közbevetőleg: ha a kötelező ellenzéki kánont mondja fel az ember, akkor ilyesmitől védve van. Vicces volt, mikor a fideszesek megütközve nézték, hogy nem férnek oda hozzám cipőzni, mivel az Egyesült Ellenzék sajtója lincsel épp. Röviden: a megfejtésem az, hogy a jövőben ilyen politikai munkát kétféle módon lehet csak vállalnom. A két véglet mentén. Az egyik irány a közszereplői profilom ideiglenes felfüggesztése, maximum kajákat posztolva, minden politikai tartalomtól ellépni. Be a függöny mögé. A másik meg a konferanszié szerepe. Függöny elé, szóvivővé válni, a közszereplői profilomat is fellogózni.
Szintén a továbblépést indokolja, hogy Anna tisztessége nagyobb, mint az ambíciója – és a Momentum is változik. Kezdve az előbbivel: míg vannak a politikában olyanok, akik a meglévő pozícióban ülve mindig cáfolják, hogy másik posztra lőnek, majd „engedve a nyomásnak, feláldozzák magukat” (tipp: rövidesen megint láthatunk ilyet), addig Anna tényleg komolyan gondolja, hogy végigtolja az EP-mandátumát 2024-ig. Most pedig nézz vissza a fenti fotóalbumra!
Nem lett volna jó egy ilyen miniszterelnök-jelölt 2022-ben? Hm?
Végül a tavalyi év közepén megejtett momentumos tisztújítás után engedtem el, hogy arról győzködjem, induljon el a miniszterelnök-jelölti előválasztáson is. Előtte pontosan láttam magam előtt, ahogy a pultozós fiatalok végre nem valami kamupetícióra, hanem Anna jelölésére, a teljes ellenzék meghódítására szántják fel az országot. Láttam, hogyan lehet nyerni bent, és azt is, micsoda pillanat, amikor Orbán Viktor feje mellett Donáth Annáé van a címlapon. Aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy még a megnövelt létszámú elnökségből is kiszavazták, ami azt jelentette, hogy fél év elteltével nem lehet odatenni az össz-ellenzék elé, hogy „na, nekünk nem volt elég jó még hetediknek sem, de ti szavazzátok meg a lista élére”. Meg azt, hogy a Momentum már nem teljesen ugyanazt gondolja a történelmi feladatáról, helyzetéről és a vezetőiről, mint az EP-választás után. Akárhogy is: nem először lelkesültem hiába azon, hogy az ellenzéknek lehetne egy tisztességes, szolidáris és emberközeli női kormányfőjelöltje. Jelenleg az összes ilyen profilú ellenzéki nő ezt messzire eltolja magától, illetve elvágták az útját. Úgyhogy elengedtem.
De ez már nagyon érintőlegesen kapcsolódik az eredeti kérdéshez, az elmúlt év munkájának értékeléséhez. Inkább a személyes részét mondom még a végén. A legfontosabb, hogy rég tanultam ilyen új témában ilyen sokat. Több szemeszter EU-jogi tanulmányokkal felér, ha közelről és folyamatosan követed az uniós működést. Meg persze bizonyos dolgokban a szkeptikusok álláspontját is jobban megérted… De a konklúzióm az, hogy erősebb és jobban működő EU-t szeretnék. Aztán jó volt egy új stábbal dolgozni – ahogy korábbi munkákból, itt is többeket szeretnék legalább whatsappnyi, kávéra-borra jogosító közelségben megtartani. Értenek a munkájukhoz, meg embernek is kiválók. Az külön sajnáltam, hogy a korona miatt meghiúsult az a tervem, hogy rendszeresen kijárok Brüsszelbe, sokat adott volna. Akárhogy is: Donáth Anna a következő négy évben is kiváló munkát fog végezni európai parlamenti képviselőként, nélkülem is. Ha azt teszi, amit eddig, akkor a 2024-es bizalmam is az övé. Szia, Anna, hajrá, Anna!
Azt meg, amit idén fogok csinálni, majd szépen, sorban meglátjátok (ha közelről követnéd, mit írok, mondok, főzök és iszoK, akkor ide kattintva tudsz feliratkozni a hírlevelemre). Boldog, sikeres és csíramentes 2021-et mindenkinek! MINDEN JÓT!
