Ceglédi Zoltán

Kezdjük el!

Meglehetősen örülök, hogy már itt tartunk, szervusz, kedves Olvasó. Ez itt a nulladik kilométerkő. Nyilván nem sokan vannak még, akik először ezen az oldalon találkoznak velem, akik innen ismernének meg (remélem, ez idővel majd erre is alkalmas felület és elérés lesz), valószínűbb, hogy máshol látott vagy olvasott már, és ezért kíváncsi arra, hogy ez itt meg mi a tök.

Leginkább az én játszóterem, laboratóriumom, edzőtermem és szerelmi fészkem; egy olyan hely, ahol nem szeretnék semmilyen más elvárásnak megfelelni.

Tök jó a tévé, rádió, cikket írni meg pláne a különböző sajtótermékeknek, mindegyik a maga szabályai szerint. De ha valamiért jó a huszonegyedik században és az Európai Unióban élni, az például az a lehetőség, hogy a gondolattól a közlésig mindent ezen a közepesnél szarabb laptopon és az interneten „házon belül” tudok tartani. Imádom azt az opciót, hogy nem a szerkesztő, rovatvezető, adásidő, műsorkoncepció, anyagi, politikai és egyéb háttér függvénye, hanem csak a saját munkámé, hogy mi lesz itt.
Szerintem egyébként minden. Már csak amit eddig felraktam, ugye: van recept, mókás lista, szomorú találkozás leírása, politika (sőt, szakpolitika), naplóbejegyzés és mindenféle videók. Abban bízok és azon leszek, hogy innen induljon el és ide térjen vissza minden, aki és ami vagyok; legyen odakint bármi, itt akkori is helye lesz annak, amit épp mesélni akarok.
Ó, és sokat akarok mesélni. Szilárd meggyőződésem, hogy az egyik legjobb dolog mesélni, a körben letelepedőket megszólaltatni, legközelebb is elhívni, odaszoktatni, közösséggé formálni. Sokat akarok mesélni, kis fiszfasz dolgokról és szerintem fontosakról is; én mindegyikben benne leszek, hiszen mindez vélemény, az enyém, szubjektív, amiről lehet majd beszélgetni is – és ez a szép, sűrű szemű szűrő majd hitem szerint fel-feldob olyan embereket, akikkel mindenféle dolgom lesz még. Mindig ezt mondom a legfontosabb szempontként egyébként, politikusoknak, ügyfeleknek, mindenkinek: ne „az” emberekhez akarjon szólni, ne „az emberek véleményét” akarja képviselni, hanem derítse ki, kik az ő emberei, és velük értsen szót, őket fogja össze csokorba, ők, így együtt kezdjenek valamit, ne „mindenki” meg „általában”.
Mindehhez van egy tökegyszerű felosztásom, segítendő a megismerést: a menüsorban is látható módon vannak közügyek és vannak magánügyek, mindenki eldöntheti, mire kíváncsi, és lekattintja azt jól. Lehet aztán üzenni is, ott a kapcsolat menüpont, szégyenlősebbek egy űrlapon, határozottabbak e-mailben, ott van az is. A Facebookon meg érdemes belájkolni az oldalamat, hogy a frissülések biztos meglegyenek.
Köszi, tényleg. Nagyon örülök, hogy együtt leszünk.