pikn

Heti egyenleg: Dumaszínháztól Pozsonyi Piknikig

Komoly dilemma, mi rakható ki ide, mi mesélhető el abból, ahogy és amit élek – persze, ennek egy jelentős része eleve a nyilvánosság előtt zajlik, egy másik aspektusánál, előadóként meg kifejezett cél is, hogy látszódjék; és igen, van olyan rész is, amit félre kell tenni, máshol feldolgozni, mert túl sokan állnak lesben, gyengeséget, reklámozható kudarcot, bicsaklást keresve, vérszagra gyűlve. De erről ennyit, ugyanis nekik mindig az a legrosszabb, ha észre sem veszem őket. Márpedig ez a hetem se róluk szólt 🙂

Sokkal fontosabb a summa: volt a héten két jó fellépésünk a Duma Aktuállal, egy szintúgy sikeres pódiumbeszélgetés a Pozsonyi Pikniken, írtam cikket (jövő héten jelenik meg), blogposztokat, egy nagyobb kommunikációs anyagot az egyik ügyfélnek, akadt még négy fontos meeting, egy kazánkarbantartás, egy hajnalig borozás a Kertemben és egy spontán sörözés szombat délután.

Kezdve a Dumaszínházzal, továbbra is a sors egyik legnagyobb ajándéka ez a lehetőség, igyekszem ennek megfelelően is komolyan venni. Kevesen vagyunk olyanok a közéletet elemző-kommentáló dimenzióban, akik egy teljesen más közvetítő csatornán, más közösségben beszélhetnek a közös ügyeinkről. Elképesztő, de ez a műfaj tényleg alkalmas arra, hogy nagyszínpados teltház hallgassa meg, mit gondolsz a hibrid rezsimekről vagy a nagy állami szerkezeti reformok szükségességéről. Persze, kellenek hozzá azok a vezető humoristák, akikkel a színpadon ez megtörténik. Mindegyiküktől rengeteget tanulok; alaposságot, tempót, technikát, gondolkodásmódot. Majd egyszer írok erről bővebben is, nagyon érdekes evolúció.

Ja, és köszi mindenkinek a jelenlétet Nyíregyházán, idén lesz még Dorog meg Várpalota meg több fővárosi fellépés is – illetve remélem, még a Budapesten kívüli helyszínek is felpörögnek majd, rendeljétek meg a műsort jól!

Sok a dolog egyébként, ami jó. Soha nem a munkaterhelés, hanem a privát ügyek szokták kirúgni a lábamat, most is van ilyen privát gond, de a lehető legjobban sikerült időzíteni a kezelést, egy szerda hajnalig tartó borozást a Kertemben (éljen a zuglói lakhelyem), nyilván az sem mindegy, hogy találsz-e olyan partnert ehhez, akivel akár 6 órán át is kíváncsiak vagytok egymásra. Kábé becsúszó szereléssel sikerült még ezt összehozni, rövidesen az időjárás, majd az építkezések miatt lesz nehezebb vagy épp lehetetlen.

A csütörtöki gázszerelésben annyi volt a gáz, hogy egyrészt egy tavaly novemberben felszerelt, zsírúj kazán éves karbantartására kifizetni 21.100 forintot szerintem nem az a rezsicsökkentő kampánycsokoládé, másrészt meg már augusztus végére is csak kéthetes távolsággal, és adott napon ötórás intervallummal találsz szerelőt, annyira kevesen vannak. Közszolg: mindenki nézze meg minél előbb, mi dolga van-lesz a kazánjával vagy konvektorokkal vagy vízmelegítővel, mert a fűtési szezonban rohadt nehéz lesz szakit szerezni.
Volt még egy rohadt hosszú péntek, sok találkozóval, éjszakai cikkírással (van ilyen, hogy akkor áll össze a fejedben, mit is akarsz mondani), és egy hétvége – ami az én szakmámban nem ugyanazt jelenti, mint a hagyományosabb, “ültetett” dolgozóknál. Egy adórevizornak ugye elméletileg tilos hazavinnie a munkát, azaz a papírokat, így csak a bent töltött, szabott munkaidőben tud dolgozni. Más meg fizikailag korlátozott abban, hogy összezagyválja a pihenésre szánt idejét a munkavégzéssel: például bármilyen elszánt darukezelő vagy, nem tudod hazavinni a munkát. Hát én meg igen. Gyakran mondom, én vagyok a magam terméke, munkahelye, főnöke és beosztottja, egy laptoptartós városi hátizsák az irodám, más olvasatban meg minden olyan belvárosi hely, ahol van wifi meg kávé. Sőt, ez ma már még bővebb: színpadok és tárgyalóasztalok, stúdiók és mikrofonok.

Most például a Pozsonyi Piknik sátorsor-foghíjában telepedtünk le, obligát pogácsás asztalhoz Unger Annával, Lakner Zoli kérdéseire válaszolni a szép számmal összeverődött (köszönjük!) közönség előtt. Utóbbi része volt Filippov “Hibrid” Gábor is, akinek a tanulmánya volt a nyitó és záró témánk. Az emberek szerették és értékelték a mondandónkat, az arra sétáló politikusok, mondjuk úgy, kevésbé 🙂 Sebaj, nem volt ilyen cél. Láblógázó esőfelhőkben indult a móka, aztán leizzadtunk a kánikulában, aztán leszakadt az ég és ernyők alatt mondtuk tovább, majd megint napsütés lett, hogy amikor a beszélgetés után így négyesben, Anna, Zoli, Gábor meg én spontán sörözőt keressünk, megint szétázzunk.
Végül azonban akadt az is, ott készült a fenti fotó, meg ott akadt az én fejembe is valami (ne örüljön a lesben álló antirajongó, nem jégcsákány). A fogorvos-paradoxon. Tudjátok, amikor mondják a reklámban meg kiírják a plakátra, hogy “tízből kilenc fogorvos ezt a fogkrémet ajánlja”. No, de ha annyira jó az a fogkrém, akkor ő kevesebb fogat fog tömni, ritkábban fog fogkövet pucolni, lényegében maga ellen dolgozik, ha túl jó fogkrémet ajánl, nem igaz? 🙂 oké, ez persze nyilván bonyolultabb, de az tény, hogy végignéztem az asztaltársaságon, és azt láttam, hogy valahogy mindenki a B-tervet futja, és ez minimum pazarlás. Anna most egy járdaszéli beszélgetésen is több tartalmat adott a baloldaliságról, demokráciáról folytatott vitához, mint amit drága pénzért vesznek-íratnak a pártalapítványok, vagy csúsztatott pénzekért írnak álblogok – ő ehhez képest jó ideje már nem csupán a szerepléseket adta fel (és ezért is nagy dolog, hogy velünk kivételt tett), de publikálni is csak a tudományos felületeken szokott, nem vesz részt a mainstream közéleti diskurzusban. Filippov ugyanígy, holott most, hogy egy pillanatra nem figyelt, és nyilvánosan kiejtette a kezéből a doktori disszertációja pár lapját, rá a 24.hu adminjára, azonnal név szerint emlegette Orbán Viktor a rádióinterjújában, Vona Gábor a fensziszexi vlogjában, és minden elemző műsor minden vendége is. Olyan kihívást támasztott a szcénának, hogy rögtön el is kezdték ordenáré és önleleplező módon köpködni azok, akik “bevett orákulumként” 8 éve meg se karcolták azt a felületet, amit Filippov épp felcsákányozott. Lakner Zoli pedig a 168órából (elfogult vagyok iránta és a lap iránt is, szögezzük le) épít a kollégáival valamit, ahol lassan már inkább az lesz a feladat, hogy a kiváló tartalmakról elhiggye az új célcsoport, hogy innen jött. Nézd meg, Fluor Tomit és Dada Suzit is előbb tippelnéd valami kúllistás felületre, mégis itt jött le.

Szóval ott ültünk a sörökkel, mindegyikünk tud valamit, ami kurvára kéne (szerintem) a politikának, az ellenzéknek, de mindegyikünk pontosan tudja azt is, hogy ez most a reklámszerződéseik fenntartásában érdekelt „fogorvosok” világa, ahol nekünk a jelenlegi a megfelelő (Facebookon így is hisztiző, milliós közpénzes fizetésű politikusokat nézve tán még nem is elég nagy) távolságunk a parlamenti politikától.

No, hát persze, a végére tegyük az egyik legszerethetőbbet: elindult ugye az új honlapom, csodás visszajelzéseket kaptam, mindenkinek nagyon örülök, tényleg. Lubickolok a lehetőségben. Zárásnak, ott lent meg az a mai, vasárnapi vacsorám, csak rögzíteni, hogy az olasz konyhában tényleg az a fantasztikus, hogy ha pár dolog, tényleg csak néhány, szerintem bézik cucc van itthon, akkor már tökéletesen király ételeket tudsz főzni magadnak, gyorsan és olcsón.
Nos, ez a heti egyenlegem, majd igyekszem rendszeresen csinálni ilyet is.
Jó éjt!

pasta