hajlektalanember

Tűz, víz, repülő

Ahajléktalanság kriminalizálása és a most indult rendőrségi hajtóvadászat szerintem egy alapvető hazugságra épül. Elméletileg ugye az a jogalkotói mondás, hogy az utcán életvitelszerűen tartózkodni tilos. Ha ilyet tapasztalnak a rendőrök, akkor háromszor felszólítják az illetőt, hogy ezt azonnal hagyja abba, fejezze be a hajléktalanságot, majd, ha ez sikertelen, akkor előállítják. Cuccait elveszik és megsemmisítik, őt pedig viszik a futószalagos bírósági eljárásra.

De ha szó szerint alkalmazzuk az előírást, akkor mindig, minden esetben, minden hajléktalan embernél a bíróság, végül pedig az elítélés és börtön lesz a vége.

A hajléktalan emberek kapcsán most a nyilvános szövegekben a zöm szolgaian megfutja ugyanazokat a köröket, ugyanazt a diszklémert, hogy tudniillik őt is zavarják a hajléktalanok, csak emberséges lenne azért, de abban is van igazság, hogy zavaró az aluljáróban a hajléktalan, satöbbi; engedjétek meg, hogy én ezt most kihagyjam. Szintén gyakran olvasom, és ez a kulcs, hogy „hát hiszen van hely a hajléktalanszállókon, menjenek be oda!”. Azért kell megbüntetni, mert bemehetne, de nem megy be.

Oké, és aztán? Tegyük fel, hogy eleget tett a felszólításnak, és bement. Most tekintsünk el attól, hogy amikor „a” férőhelyek hatalmasnak mondott számával dobálóznak, akkor gyakran összeadják az almát a körtével, éjjeli menedékhelyet, nappali melegedőt, átmeneti szállót, azaz a legkülönbözőbb célra szánt ellátási formákat. Tegyük fel, hogy bement. Bent van. És aztán? Mi a következő lépés? Úgy értem, bent kell maradnia forevör? Mert ugye, amíg bent van, tehát fizikailag, addig a jó polgár, hiszen nem az utcán van. De innentől akkor arra ítéltük, hogy örök életére, konkrétan adott intézményben tartózkodjék, vagy kijöhet még az utcára? Mert Fedél Nélkült árulna, mert alkalmi munkát keresne, mert összegyűjtené a visszaváltható üvegeket, vagy, most figyelj, találkozna a szeretteivel. Képzeld, ő is ember, bár sokan dolgoznak azon, hogy ne így lássuk.

Ha kijön onnan, ahova bement, bármi ilyen okból, és közben újfent igazoltatja a rendőr, akkor mi történik? Lesz nála egy pecsétes papír, hogy ő most úgy van kint, hogy bent van? Vagy egy kikérő karton, egy kimenő kártya, hogy neki most engedélyeztek egy óra családlátogatást, illetve egy foghúzásnyi eltávot a legközelebbi tb-finanszírozott fogorvoshoz? Esetleg lesz egy hajléktalan-mobilparkoló rendszer, ahol majd küldenek egy SMS-t a szállóról, és a parkolóőr leolvassa a padon ülő, szakadt kabátos férfi kódját, hogy neki még be van dobva 45 perc, ellenben a mellette ülő már lejárt, ezért ő kap egy mikulás-csomagot?

A hajléktalan ember önmagában attól, hogy úgymond „bemegy”, nem szűnik meg hajléktalannak lenni. Arra az időre eltűnik a szemünk elől. De a probléma megmarad, és mindaddig, amíg nincs otthona, addig a rendőr egy közterületi igazoltatás során a hajléktalan mivolta okán őt eljárás alá vonhatja, aminek a vége a bíróság, a visszaeső hajléktalan pedig megy a börtönbe. Csodás egyébként, milyen meglepetés-csapóajtókkal teli a magyar nyelv is, gondolj bele, még egy hajléktalan embernek is lehetőséget ad, hogy legyen hova visszaesnie. Hm?

Hol legyen ez az ember? Fizikailag, konkrétan? Nem érdekel az önnön korlátaitól frusztrált, irigyen csapkodó polgártárs szándékoltan elnagyolt válasza a kezdjenújéletettől a nekemsesesegítettsenkiig. Aki ilyeneket vág ki az asztalra, az nem akar válaszolni a kérdésre. Figyelj: figyelmeztette a rendőr a hajléktalan embert, bement a nappali melegedőre, átment az éjszakai szállásra, közben remélhetőleg nem kapta el rendőr, reggel visszament a nappaliba… és ezt csinálja innentől egész életében? Ha meg nem, akkor ugye tudod, hogy rögtön és azonnal bűnös, mert éppen „kint van”, mert nincs „bemenve”? Besöpörtük a szőnyeg alá, és maradjon is ott egész életében?

Hol legyen?

Gonoszítanak, elgonoszodunk.