Megjött Kálmán Olga, most kezdődik az előválasztás

Ami eddig történt, az csak nyomokban hasonlított az előválasztás koncepciójához. Azzal viszont, hogy a DK elindítja Kálmán Olgát, végre előállt egy valódi választási szituáció:

Lett három nagyon különböző, máshogy és másra esélyes jelölt. Ez már választék!

Az előválasztás idáig csak a parodisztikus- és alibielemeket halmozta. Azok után, hogy az MSZP 2014-ben kidobta az előtte évekig építgetett jelöltjét, Horváth Csabát, méghozzá a nagy sikerrel szereplő Falus Ferenc, illetve Bokros Lajos kedvéért, most már muszáj volt becsomagolni, hogy a szocialisták megint egy nem létező párt „köztiszteletbenállómosolygóscivil” jelöltjét indítják a saját emberük helyett. Azt majd külön cikkben beszéljük meg, mikor értik meg végre a szocik, hogy ha valaki a saját pártjának is csak nulla százalékot tud hozni hat éven át, az az ő listájukat se „húzza meg”. Szóval idén már be kellett pólyálni buborékos nájlonba Horváth Csaba félredobását, és ez annyira jól sikerült, hogy egy tuti bukó főpolgármester-jelöltség helyett egy nyerhető zuglói polgármesteri posztra esélyes. Én pedig zuglói polgárként egyelőre nem látom, mitől lenne rosszabb kerületvezető, mint akinek a regnálása alatt a Pillangó-parktól a vagyonfelélésen át a méltatlan „átláthatósági biztosi” működésig és a parkolómutyiig sorakoznak a gáz történetek. Üdv a 14-ben, Csabipolgi!

No, de visszatérve a mestertervhez, az úgy festett, hogy szépen félreteszik Horváthot, és onnantól megint bezsarolják a népet, hogy aki nem az összefogás (ehh) jelöltjére szavaz, az durván fideszes. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Ebbe a sztoriba először Puzsér lépett bele, aki jól vette észre, hogy egy valódi előválasztás, tehát nem az MSZP háziversenye esélyt adhat egy külsős, celebfaktorral is bíró jelöltnek. Az viszont orbitális marhaság volt, és ezt megmondtam neki rögtön, hogy ő majd az LMP és a Jobbik összetrutymákolásával fog valami „közepet megképezni”. Hát, ezt a közepet maximum felképelni sikerült, Robinak egy pillanatig nem volt meg a politikai háttere ehhez a csatához. Abban is magamat fogom most frankózni, elnézést, de szintúgy megírtam és elmondtam anno, hogy ez lesz, és tényleg ki is derült, hogy nem lehet egyelten programponttal végigtolni a küzdelmet. A Sétáló Budapest egy komplex elképzelést takaró szlogenné lett a csatában a korábbi „nyissuk egybe sétálóutcának Budapest közepét”-villantásból. Szerintem jót tett a folyamatnak, hogy az elméletileg zöld MSZP-P-s jelöltet Puzsér néha legalább visszaordibálta az összefogós zsarolási üzenetektől a klímakrízishez. Az is helyes döntés volt, hogy kiszállt az előválasztásból, ugyanis tudhatta, hogy a kedvéért nem fog az ellenzéki szavazótábor nyárra az első fordulónál tisztább és átláthatóbb viszonyokat kikövetelni. A helyében én a választást megelőző szombaton amolyan modern zöldgerilla Lutherként kiszögezném egy hajnali séta keretében a Sétáló Budapest hittételeit a városházára és pár nagyobb térre, majd bejelenteném, hogy visszalépek a választástól, de ezt kell megcsinálnia annak, aki nyer.

Aki, eddig úgy nézett ki, ha nem Tarlós (de), akkor vagy Karácsony, vagy a momentumos Kerpel-Fronius Gábor. A naivan jóindulatú momentumosok egy minőségi-tartalmi alternatívával jöttek elő, KFG láthatóan jó jelölt, és valószínűleg kifejezetten jó várospolitikus lesz – de afelől nincs kétségem, hogy az előválasztás adott keretei között Karácsony Gergelyt hirdették volna ki győztesnek (figyeljünk, hogyan fogalmazok).

Most viszont itt van Kálmán Olga. És mielőtt bárki bármit mondana, hadd vezessek le egy egyszerű dolgot. Figyelj, ez fontos. Tavaly az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egy fehér, negyvenes férfi volt, Karácsony Gergely. Ugyanő idén tavasszal előválasztáson vett részt egy fehér, negyvenes férfivel szemben (Horváth Csaba), hogy aztán nyáron a tervek szerint megküzdjön egy fehér, negyvenes férfivel (Puzsér Róbert), vagy egy fehér, ötvenes férfivel (KFG), és kettejük csatájának győztese egy fehér, hetvenes férfi kihívója legyen (Tarlós István). Az EP-listájukat is egy fehér, negyvenes férfi, Tóth Bertalan vezette, utána egy fehér, negyvenes férfi, Ujhelyi István jött, majd egy fehér, hatvanas férfi, Szanyi Tibor, utána egy fehér, negyvenes férfi, Jávor Benedek. Miközben az EP-választás valódi győztesei Cseh Katka, Donáth Anna és Dobrev Klára voltak! Egy hímsovén klímában a nők tettek csodát, és csupa férfi bukott. Most pedig Dobrev Klára kiállt egy másik nővel, és felrúgták az asztalt. Fel, fel a picsába, emberek! 😀

Végre lesz előválasztás! Kálmán Olga előnye, hogy ismertebb, mint KFG, jól érezte a Momentum, mikor Veiszer Alindánál próbálkoztak, hogy egy ilyesmi közéleti celebprofil működhet; és tökösebb, mint Karácsony Gergely, aki mindig csak utána jön, a vihar elültével. Míg a biztonsági őrök Szél Bernadettet (újabb erős nő) ráncigálták a köztévében, Karácsony színét se láttuk, amint azonban színpadot ácsoltak az összefogásnak, rögvest főszónok lett. Ugyanakkor Kálmán Olga hátránya, hogy rá a „valódi” választáson kevesebb jobboldali voksolna, mint a Budán kifejezetten erős Momentum jelöltjére, és nem is olyan hajlékony és megértő a Fidesszel, mint Karácsony Gergely, ami meg a városirányításnál szempont.

Viszont az előválasztásnál egyik sem az. Itt az aktív ellenzéki szavazókat kell meggyőzni, nem a jobboldalt és nem a parkolópénzek tolvajait. Nagyon érdekes meccs jön. Azt látom, kik a momentumos szavazók, azt viszont nem, hogy egy elszánt balos ellenzéki számára mi lesz a döntő szempont, amikor Kálmán és Karácsony között dönt. Ha volt bármi értelme az előválasztást kitalálni (ezt illetően továbbra is komoly kétségeim vannak), az ez a pillanat, a Dobrev-Kálmán duó színre lépése. Ujujujj, és imádni fogom, ahogy a DK-s ellenőrök megjelennek az előválasztási sátrakban és az urnák mellett.

Ja, és szerintem Kálmán Olga egy jó kampánnyal le tudná győzni Tarlóst. Nem vicc.

Bizony.