tv

Hahó, RTL Klub, így el fogod baszni

Nem finomkodnék, mert mindig is zavart a pazarlás, pláne az ilyen súlyos következményekkel járó. Lomhaság, félelem a változástól vagy valami egészen rossz stratégia, nem tudom, mi az oka, de tény:

A legnagyobb országos kereskedelmi tévé képtelen és nem hajlandó megérkezni 2018-ba.

Messziről kezdem, hogy érthető legyen.
Fáj a hátam. Tök jó, ha az ember edzeni jár, de mivel már csak statisztikai hibahatár választ el a negyventől, nem rángathatom olyan felelőtlenül a vasat, mint tíz vagy húsz éve, oda kell figyelni a regenerációra is. Akartam venni ilyen SMR-hengert, korábban is bevált edzéseken, mondom, jó lesz akkor otthon is. Mivel egyébként is az Árkádban volt dolgom, mondom, benézek a Hervisbe, évtizede van náluk törzskártyám, de valahogy már évek óta nem használtam. Gyorsan ki is derült, hogy miért.

Volt kétféle hengerük. Az olcsóbb került tízezerbe, a másik 16-17ezer, már nem emlékszem. Hát mondom, okostelefont elő, ez azért talán kicsit sok. Decathlon honlapra fel, keresés, kétezerről indulunk, de ami a Hervis extrább kivitelű cuccával azonos képességű, az kerül ötezerbe. És ez a magától értetődő Decathlon, érted, Gusztos Péter Narniája, de van már Sportsdirect is, ahol meg a behajtó-butik mellett azért néha tényleg kifejezetten jó cuccokat kapsz megdöbbentően olcsón. A Hervis, ez a régről itt felejtett, túlárazott, de szűk árukészletű sportbolt már csak abból él, hogy 15 éve befoglalta a helyet a plázában. De szorul ki, folyamatosan, pláne, mióta lebukik, hogy drágán árul és/vagy vacakot.

Vagy a Butlers. Tavaly a német anyacég csődöt is jelentett. Megvan a Butlers? Lassan húsz éve a domináns bizbasz- és kösöntyűárus, budai túlcsillározott nappalik fő díszítőforrása, ami szintúgy egyeduralkodó volt, kiemelt plázahelyszíneken kínálta az ir-gal-mat-la-nul túlárazott cuccait. Ilyen „nincs időm ajándékot venni” meg „jaj de cuki” termékeket, gyertyatartótól a tálcáig. És tényleg ötletes, bár one hit wonder a kávécsésze, ami olyan, mintha összegyűrt műanyag pohár lenne, de az a tény, hogy kábé 15 éve ugyanazt, ugyanúgy, ugyanolyan drágán kínálják, szépen előrevetítette a bukást. Mert máshol is rájöttek, hogy puha törölköző meg illatos gyertya meg hasonlók, az jó biznisz. A Zara és a H&M lényegében saját Butlerseket nyitott Home címen a ruhaboltjaikban, ami azt jelentette, hogy pont a célközönség jelentős része a blúz vagy gatya után már itt veszi meg a cukiságokat is. A másik merítés, a vékonypénzű vásárló meg megy a Pepcoba, kancsót meg alátétet még én is ott vettem, mert röhejesen olcsó, és pont ugyanazt tudja, mint a tízezerért árult. Ja, és a Jysk miniboltjai meg aztán végképp alávernek a Butlersnek.

Na, de közeledünk már a sajtóhoz. Az én korosztályomnak a kamaszkor, fiatal felnőttkor élménye az internet, illetve a kereskedelmi tévék megjelenése, mindkettő a kilencvenes évek második fele, sűrű szezon, borotválkozás, orális szex, az ember alig győzte kapkodni a fejét. Szó szerint. Ez a Nagy Őrségváltás kezdete, a köztévét folyamatosan szorítja le a kereskedelmi csatornák kínálata a nézettségi listáról, jönnek az első olyan arcok, akiket már nem az MTV-ről vásárolnak ki nagy pénzért, hanem a Vitray-iskolából egyből mennek a kertévékbe, történelmet írni. Na, és ugyanekkor kezd el púposkodni az INteRNeTTo, majd a belőle alakuló index, illetve az origo. Belobban a szabad, internetes újságírás (nem itt térek ki a végpontra, a mai tulajdonosi viszonyaikra), amit lekezelő legyintéssel intéznek el a nyomtatott mogulok. Hogy van ez a hülyeség, esetleg egy szakállas, pálmafásinges hülyegyereket ráállíthatunk, de nem olyan fontos ez az egész.

És lemaradnak. A magyar online újságírást nem az akkor domináns, hatalmas eléréssel és masszív infrastruktúrával bíró nyomtatott sajtó alapozza meg, hanem pár forradalmár. Meg a koleszos szobatársam, a Plastik Józsi. Nem érti meg sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet (ezek ugye ma már nem is léteznek), sem a Népszava meg a Magyar Hírlap, hogy az internet miatt rövidesen ők csak azok lehetnek, akik a tegnapi híreket kinyomtatják holnap. A ma meghatározó internetes hírportálok egyike sem a nyomtatott napilapok online megfelelője. A hetilapok is későn kapcsolnak, a kis proto-startupból, a Hírszerzőből megy (megyünk) a HVG-nek a Gavra-csapat az addig lekövető-dokumentáló, alvó oldalból egy nyüzsgő portált csinálni, egészen a kurva bajai videóig. A Heti Válasz (ugye ez sincs már) is csak későn próbál saját domainnel, kevésbé borlötybölő-buzizó tartalommal netes felületet fogni. A 168óránál meg ugyan fogalmam sincs a vonatkozó ráfordításokról, de kapásból duplázni kéne, hogy értelmezhető működése legyen az online jelenlétnek, ami messze nem csak egy honlapot jelent, de erről majd később. Paradox módon a legjobban még a Nők Lapja (bizony!) értette meg annak idején, mi is ez a sztori, majd’ egy évtizeden át mindendeminden kérdésre az ő fórumaikon keresték a választ; abba most ne menjünk bele, hány kismamát hányszor fosattak be a többi kismamákok tanácsai. De az nlc volt az első olyan portál, ami méltó párja lett a nyomtatott eredetijének.

Akárhogy is: a nyomtatott sajtó az elmúlt két évtizedben vitt csatáját lényegében elvesztette az online dimenzióban, pedig a legjobb starthelyzetből vághatott neki a kalandnak.

hirtv
Erről az esetről majd máskor mesélek 🙂

És akkor egy éles váltással szeretnék felkérdezni, hogy kit dug ÉNB Lali az RTL Klub YouTube-csatornájának szerkesztői közül?

Mert ez még messze jobb verzió lenne, a gyenge emberi ösztön (láttam a minapi faszlibbentős produkcióját Simonnal, nyilván van, akit a termékbemutató meggyőzött), szóval még mindig ezerszer jobb lenne ez, mint az ignorancia vagy a fölkészületlenség. Most, amikor e sorokat írom, a legnagyobb magyar kereskedelmi tévécsatorna YouTube-csatornájának 72.806 feliratkozója van, a kiemelt nyitóvideón pedig ÉNB Lali (nem hiszed el, de MINDIG ÉNB Lali valamelyik videója a nyitó), két hét alatt 2115 megtekintéssel. Tehát a legnagyobb tévéüzem behúzott hetvenkétezer feliratkozót, míg Dancsó Péter mindjárt egymilliót. Egy nagyüzem, egy gyár, versus a csávó az előszobában a kamerával (ezt majd cizelláljuk, de materiálisan ez a különbség). Azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy ezt a nagyságrendű megtekintésszámot én még akkor is hozom, ha beülök Bánó Andrással és Bolgár Györggyel az angyalföldi kerületi tévé stúdiójába 40 percen keresztül politikáról beszélni, az 1985-ös Zenebutik díszletét idéző környezetben, mínusz könnyező pálma.

Mielőbb tovább mennénk, azt kérem az olvasótól, idézze fel a három portál megjelenését, amit a leggyakrabban látogat. Hogyan néz ki, merre milyen elemek vannak, esetleg milyen rovatot, szerzőt, egyéb tartalmat keres először rajta! Megvan? Szuper. Na, most pedig idézze fel, hogyan néz ki az RTL Klub honlapja!

Ugye. Őszinte leszek, nekem se ugrott be. Most pedig nézd meg, és szörnyülködj ezen a 2010-ből itt felejtett, dirib-darab, letudott izén. Szerintem még vállig érő hajam volt, amikor ezt leszámlázták, most pedig annak biztos tudatában vegetál, hogy á, erre úgyse jár senki! És tényleg. Az RTL Hírek aloldal nem híroldal, az RTL Most pedig, amin vissza lehetne nézni a műsorokat… na, arról még csak panaszt hallottam eddig, és tényleg az átláthatatlan és használhatatlan csinálmányok csimborasszója. És értem én, hogyne értem, hogy idegenkednek a külső videós felületektől, mert a YouTube nem nekik termel, de így meg ki fognak öregedni, majd halni a közönségükkel. És itt jön a lényegi rész.

Én ugyanis jó másfél évtizede azonos hőfokon gyűlölöm azt a pózt, miszerint „ó, kérlek, én nem nézek tévét”. Tudod, szokásos, hogy „elromlott, de nem javíttattam meg, meg csak a Spektrumon a Mezzót”, satöbbi. Ez a felszólamlás ugyanis nem azt jelenti, hogy helyette Schillert fordítok volapükre, középkori fóliánsokat másolok az Iniciálé Polgári Körben, a lófaszt. Annyit jelent, hogy a tartalmat nem élő tévéműsorban veszi magához. Ezek az emberek jellemzően ugyanúgy néznek képernyőt, ugyanúgy (sőt) befogadnak mozgóképes tartalmakat, csak immár nem a tévé távirányítójával koordinálva. Tévét nem néznek, hanem jobb esetben visszanéznek, a (tévé számára) rosszabb esetben meg eleve a netre szánt videókat tekintik meg. De azt már buszon, utcán, éjszaka az ágyban, bárhol. Pláne, hogy személyes adataik, preferenciáik mind összegyűltek már Cukkerberg úr alá, aki kicsit sem cukker, és eladja a segged bárkinek. Ha ott kávéztál, jön ez a reklám, ha rákerestél egy termékre, jön az – nekem már pattognak fel a masszázshengerek, lehet, hogy nem is a Decathlonban veszem meg.
Erre rendelt eszközökkel és tartalommal, sokkal jobban célozva, sokkal hatékonyabban érik el a célcsoportot az online világban, mint ahogy ma az RTL Klub teszi. Megdöbbentő belegondolni, de ma a legnagyobb tévécsatorna úgy tesz, mintha még mindig 2005 környékén lennénk, amikor a nagymamának kellett elmagyarázni, hogy miért mondja mindig a Sváby, hogy kukac, hát olyan udvarias fiúnak tűnik egyébként. Néha szekondhend még felemelnek valakit, akit megtalált a net, például Pumped Gabónak elég jó fészket raktak, de sokkal több az RTL kihagyott lehetősége, miközben nála az infrastruktúra, nála a tartalom, még nála a pénz. Még. De ez rohadt gyorsan el fog múlni – a 4K-val vagy még jobb minőségben videózó telefon, a giroszkóp, drón és kézreálló videóprogramok korában már oda a stúdióműsorok monopóliuma. Pláne, hogy már a nyugdíjas korosztály is aktív (hajjaj) az interneten, készségszinten megtanulta a napi rutint, fogyaszt, néha még gyárt is tartalmat. És akkor most arról nem beszéltem, hogy a TV2 kifogyhatatlan veszteség-finanszírozásával csak úgy lehet harcolni, ha olyanokat húzol be, akiket ők nem.

Szóval hahó, RTL, el fogod baszni. Nincs rendes honlapod, holott több is kéne, a videós tartalmaidat bezártad szir-szar zsákutcás felületekre, nem szólítod meg már az én korosztályomat se igazán, a Facebookon rosszak az eléréseid és koncepciótlan a jelenléted, instán negyedannyi követőd van, mint egy alapszintű bikinis influenszernek, fokozatosan halad el melletted el a világ, és ha már nem jött össze a Centrál-bevásárlás, bizony magadnak kell(ene) összerakni az online jelenléted. Vágási Feri, na, érted.

Most pedig megyek hengert venni. Igen, azt még személyesen. Muszáj megtapogatni, hogy elég kemény-e.

Boritókép: Jed Villejo

Ébresztő.