dologra!

Erre való a parlamenti mandátum

Viszonylag gyakran felmerül, hogy volt-e értelme beülnie az ellenzéki képviselőknek a Fidesz kétharmados parlamentjébe, van-e értelme maradni, milyen munka vagy bojkott lenne a jó válasz arra, amiben most élünk. Értem azokat a szavazókat, újságírókat, elemzőket, bárkit, akik azt mondják, hogy ennek így nincs értelme. Nem értek egyet velük, de megértem őket, szerintem releváns az álláspontjuk. Egy dolgot viszont nem fogadok el soha: ha a milliós fizetésű ellenzéki képviselő teszi szét a kezét, hogy jaj, úgymond „kiüresedett” a parlamenti munka. Ugyanaz, aki pár hónapja még azzal zsarolt, hogy ha nem szavazom meg, akkor mocskos Orbán-bérenc vagyok, és hogy micsoda csodákat fog tenni a parlamentben. Most meg „rájött”, hogy sajnos nincs mit tenni.

Pedig vannak helyek, ahova csak te mehetsz (csak te mehetnél) be.

Szél Bernadett, független országgyűlési képviselő kedden látogatást tett a fóti gyermekotthonnál, élő Facebook-videóban számolt be arról, hogy az intézményben lakó gyerekek éjjel-nappal fáznak, mert az otthon elromlott kazánját nincs pénz megjavítani. Az akció után pár órával (!) a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság már arról adott ki tájékoztatást, hogy kimentek, megszerelték, már van fűtés. Egyetlen képviselő, aki jól használta a nyilvánosságot és a speciális jogosítványait. Te sem, én sem, mi nem mehetünk csak úgy be, egy képviselő igen. Őt rengeteg helyre be KELL engedni. Az Országgyűlésről szóló törvény arra kötelezi az állami szerveket, hogy támogassák a képviselőket megbízatásuk ellátásában, adják meg részükre a szükséges felvilágosítást, továbbá a képviselők jogaként fogalmazza meg a valamennyi közintézménybe való bejutást, a dokumentumokhoz, kiadványokhoz való hozzáférést, továbbá az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat. Őt be kell engedni, az adatokat át kell adni, választ kell adni.

Ha kérnek és kérdeznek, persze. Ismerem és jelentős részben jogosnak is tartom a Szél Bernadettel kapcsolatos kritikát, miszerint miért csak most kezdett ebbe a munkába, én magam is lassan nyolc éve mondom és írom az ellenzéknek, hogy de, menjél be, kérdezd meg, kérd ki – sőt, interpellálj, vitázz, tiltakozz! Igen, hosszú utat tett meg a tusványosi sorosozástól a gyerekotthonig, és ez még messze nem a vége, ha engem kérdeztek, hogy mi dolga van. De ezt kell csinálni. Minden ellenzéki képviselőnek ezt kéne csinálni! Képzeljétek el, ha holnaptól kirajzanának, minden olyan nap, amikor nem a parlamentben vannak, sorra rányitnák az ajtót az állami szervekre! Képzeljétek el, ha minden egyes nap több tucat ilyen videó készülne, a kormányzás szégyenei, kudarca, eltitkolt bűnei mind-mind ott sorakoznának előttünk!

Én biztosan megdicsérném őket, hiszen végre azt tennék, amit csak nekik van joguk és módjuk. Mert köszi, a tévében mi is el tudjuk mondani, hogy mit jelentenek a számok, nem kell helyettem elemezned, az nem parlamenti mandátumhoz kötött. Szintén nem kell a Facebookon vitézkedned kommentekben, hiszen már szinte az összes felnőtt magyar itt van, meg tudjuk beszélni a dolgokat anélkül is, hogy munka helyett elpanaszold, hogy milyen rossz neked és jaj, nincs mit tenni. Akkor add oda másnak a mandátumod, és ne indulj többet a választáson, ha nincs értelme a parlamentnek! Ma van két, értelmezhető kontúrral és támogatottsággal rendelkező, parlamenten kívüli párt, a Kétfarkúak és a Momentum, az ő feladataikat se kell átvenni, köszönettel, mert se viccesebb, se „akciókészebb” nem tudsz lenni náluk. Eleve, a százezres közpénzből bérelt luxuslakásból a közpénzes benzinkártyával tankolt, böhöm autóval igen béna lenne megérkezned a „vidám, fiatalos flashmobra”. Ezeket megcsinálják az említett két pártban, nálad sokkal jobban. Nem ez a dolgod. Te azt használd, ami csak neked van. Menj be az állami intézményekbe. Kérj adatot. Követeld, hogy mutassák meg – az úgynevezett Nemzeti Konzultáció is akkor lett végképp paródia, amikor Hadházy Ákos élt a jogosítványával, és Rogánék kötelesek voltak megmutatni neki a nagy kamu-gyűjtés helyszíneit és metódusát.

Van, akik szerint nincs értelme a parlamentnek, Ujhelyi meg hazajön az Európai Parlamentből, hogy felszólaljon, és eggyel nehezebb legyen hazudni az EU-ról, “Brüsszelről”, a Sargentini-jelentésről – ezt se tudom én vagy te megtenni helyettük, és aki szerint ennek nincs értelme, az mondjon le most.

Mi tesszük a dolgunkat. Mindent, ami jogunkban és módunkban áll. De te, kedves ellenzéki képviselő, te ne add elő se az újságírót, se az elemzőt, se a Facebook-aktivistát, se a tüntetés-turistát, és pláne ne a kereketörött kocsist, aki hát sajnos nem tud mit tenni. Használd végre a jogosítványaidat, ne csak Szél Bernadett, ne csak néha, és ne ünnepeltesd magad addig, amíg ebből nem lesz rutin.

Kezdetnek itt van mindjárt egy tipp: mindig sírsz, hogy nem hív be a közszolgálati tévé. De ugye tudod, hogy ebbe a minden szempontból állami intézménybe te egyébként bemehetsz, kérdezhetsz, papírokat kérhetsz el, beszámoltathatsz és körbejárhatsz? Hm? Évi nyolcvanmilliárd forint adófizető pénz nyomában.

***

A blogomat itt tudod bekövetni.

Munkára!