Ebben például nincs igazam

Eléggé szélmalomharc, de attól még próbálom, hogy előre szóljak, és dokumentáljam, hogy kiabálás meg hiszti helyett, nézd, legutóbb is szóltam, és toltad a hisztimisztit, pedig igazam lett. Most is itt van ez az egész főpolgármesteri baszakodás, már elnézést, ahol a legtökéletesebb „előre szólásom” van, amennyiben TAVALY NOVEMBERBEN írtam egy cikket a hvg-re, ami így kezdődik:

2018 őszén írom ezt a cikket. 2019 közepén fogom mindenhova belinkelni, ha azon megy a hiszti, hogy miért nem kampányolok az akkor, frissen kitalált ellenzéki főpolgármester-jelöltnek.

Mindezt akkor, amikor még nem volt Puzsér, nem volt előválasztás, nem volt DK-s és momentumos jelölt, nem volt semmi, csak a szilárd meggyőződésem, hogy még 2019 nyarán sem Tarlós ellen, hanem egymást gyalulva fog kampányolni az ellenzék. Igazam lett? Kurvára igazam lett. Óriási drámák vannak, Karácsony Gergely az idegtől húsz kilót fogyott, a korábban a Legdékásabb Szoci Középkeresztet villantó Kunhalmi Ágnes meghasonulva kritizálja Gyurcsányt, az LMP kiáll Puzsér mögül, a Jobbikot meg elküldte, de kábé mindkét párt meg is szűnt, és még sorolhatnám. Tarlós meg csak csattogtatja a hózentrógert, az ellenzék egyelőre ugyanis leginkább enmagát rugdossa. Az előválasztást évek alatt sem sikerült egy ceruzavázlatnál jobban kidolgozni, az ellenzéki történetet lényegében Gulyás Márton menti meg, aki végre azt teszi, amire mindig is lökdösni igyekeztem: szervez, aktivistaként lép fel, keretet ad, rendez, a végére még kérdezni is megtanult. De maguk az aktorok, azok valami egészen öngyilkos utat járnak.

Kurvára igazam volt – és mégsem. Amit el kell ismerni, különben nem hiteles a sztori. Ahhoz pedig, hogy el tudjam magyarázni, ijesztően régi ügyeket kell elővennem.

2005 őszén olvastam először Molnár Lajos kéziratát, ami az egészségügyi reformelképzeléseit tartalmazta. Lajos az egyik legtisztességesebb politikus volt, valamint egy, számomra roppant szimpatikusan vaddisznó stílusú fickó; és az egyik utolsó olyan kormánytag, akinek először volt víziója és tételes programja, jelen esetben az egészségügy rendbetételéről, és utána, annak megvalósításához keresett posztot. Azóta ez megfordulni látszik, mindenki „valaki” akar lenni, és az ambíció mögé blöfföl valami politikaszerűt. De ezt majd olvassátok el a következő 168órában, ott írok erről részletesen.

Ami jelen esetben fontos, az a kézirat címe. Így hangzott: Ami helyes, azt meg is kell tenni. Ars poetica, terv és habitus, magam se tudnék jobbat. Pláne, hogy nem csupán a cselekvésre ad útmutatást, de eligazít abban is, hogy minekutána ez a feladat, ne szarozz a károkozással, ne a relatív nagyságod növeld a másik lebontásával. És ehhez pár évvel későbbről, de még mindig egy mondjuk momentumos politikai emlékezetben történelminek tűnő távolságból, 2009-ből hozom a folytatást. Ekkor volt az az EP-választás, ahol az LMP és a Humanista Párt közös listája 2,61%-ot kapott, a Szabad Demokraták Szövetsége pedig 2,16%-ot (a küszöb akkor is 5% volt). Előbbi pártszövetség azonban önfeledten ünnepelt, bizonyos Lovasi András nevű LMP-jelölt is vidáman nyilatkozott, hogy „lenyomtuk a Szadit”. Nem vagyok objektív, azzal együtt sem, hogy hiszem, ott és akkor az SZDSZ-t tényleg be kellett fejezni – de szerintem az azóta eltelt évtized  nem igazolta vissza azok várakozását, akik szerint közös gondjaink megoldását az SZDSZ kinyírása hozza el. Ma már talán sem Lovasi, sem az akkori LMP-sek nem gondolják így, kivéve persze azok, akik szerint az SZDSZ nem is szűnt meg, és a Fidesz az SZDSZ programját hajtja végre, Macronnal szövetségben. Mindegy. A lényeg az, hogy aki szabadabb, igazságosabb, élhetőbb országot akar, azt ugyan nem vigasztalja, hogy sikerült egy deklaráltan liberális pártot kinyírni (természetesen az adott párt aktív részvételével).

Én pedig néztem most az LMP-t. A Kétfarkúak alá beeső LMP-t. A 2009-es felállást felfordítva, SZDSZ-ként hozó LMP-t. Néztem az idei EP-választás éjszakáján, ahogy rádöbbennek, hogy ők már nem „új párt”, nem „huszonegyedik századi párt”, sőt, egyre kevésbé párt. Nézem aztán Karácsony Gergelyt, aki kezd minden székek közt a pad alá esni. Jut eszembe, ha marad Szabó Timi bejelentésénél, most egy magabiztos zuglói újrázásra készülne, de most nem ez a témánk. Megint a nő volt okosabb. Nézem az önmaga maradékát összeszedni igyekvő szocialistákat, nézem a veszteseit ennek az időszaknak, és látom, milyen sérülékenyek. Egyik-másik el is fog múlni tán 2022-re. De önmagában ettől nem lesz beljebb a szabadság, az igazság, a szolidaritás ügye. Lehet és tudom is őket ütni, abszurd helyzet: úgy, hogy eleddig egy büdös fillért nem költöttem reklámra, mégis többen lájkolják az oldalamat, mint az elmúlt öt év (!) bármelyik MSZP-elnökét. Abszurd, hogy egy parlamenti párt hatékonysága rosszabb, mint az én hátizsákomé.

Elmesélek egy közbevetőleges sztorit. Idén, talán februárban történt, hogy Ujhelyi István kabinetfőnöke rámírt Facebookon, hogy megadnám-e az e-mailcímemet, ahova küldhetne sajtóközleményeket. Persze, megadtam, egyébként itt a honlapomon is elérhető, van külön céges, pont erre. A sztori ebben az, hogy lassan tíz éve vagyok emilyen közszereplő, tíz éve kárhoztatnak-kritizálnak azzal, hogy nem adok hírt eléggé például a szocialisták akcióról és kezdeményezéseiről, miközben idén februárban, az említett Szalay Tamás Lajos volt az első, aki egyáltalán felvette velem a kapcsolatot, aki címet kért, ahol tájékoztathat. Valami igen fura polc ez, ahova beraktak engem, hogy annyira pont fontos vagyok, hogy azon menjen a hiszti elnökségi üléseken és fölöslegesen féltékenykedő tanácsadói megbeszéléseken, hogy miért nem reklámozom az ügyeiket – de annyira már pont nem vagyok fontos, hogy tájékoztassanak is ezekről. Fent van az emeszpé pont hu per dokumentumok per frakció per aktuális ha így lenyitod… kábé. Az sem oké, hogy általában nem tudjuk, ki a kommunikációs igazgató, vagy csak abból, hogy a Facebookon elküldi az anyjába az újságírókat és elemzőket.

Mindezt pedig azért meséltem el: nem pusztán sportérték nélkül való végigcsapnom ezeken a szereplőkön, de semmivel nem hozza közelebb a vágyott szabadabb, élhetőbb, igazságosabb jövőt. Semmivel sem kerültetek közelebb ti sem a ti céljaitokhoz az SZDSZ kimúlásával, nem igaz? Zöldebb lett az ország, lebontottátok a tőkét, behúztátok a kéziféket a globalizáció mágnesvasútján? A túrót.

hagyma
Tavaly tavasz, Zugló. Valaki megpróbálta letépni a Fidesz plakátját. Alatta is Fidesz-plakát volt.

Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy van értelme ezeket a szereplőket ütni. Nincs igazam abban, hogy önmagában a lebontásuk bármit is közelebb hozna. Egy olyan országban élünk, amit lassan évtizede teljhatalommal kormányoz a Fidesz. Valódi- és álellenzéke egyaránt beszorult egy helyzetbe, leginkább egymást kezéből tépkedve ki a szavazókat. Bármelyiket ütöm agyon, ettől az örökösei nem fognak többet, mint ami már eleve jelen volt.

Tévedtem, amikor első szándékból a kaszáért nyúltam. A változás csak a növekedéssel jön el – és ahogy hazugság növekedést várni az összefogósditól, hiszen a magyar polgárok elég okosak, és az EP-választáson az önálló pártokat (DK, Momentum) jutalmazták, az összefogósdit pedig büntették, ugyanúgy hazugság lenne azt állítani, hogy egyes pártok eltűnése majd több szavazót hoz az ellenzéki oldalnak.

Ami helyes, azt meg is kell tenni. Nekem feltett szándékom, hogy azok számát és elszántságát növeljem, akik egy liberálisabb Magyarországot szeretnének. Ez a tartalma és értéke bármilyen közszereplői státuszomnak. Nem volt igazam abban, amikor azt gondoltam, hogy ezt segíti, ha végigvágok az ellenzék más szereplőin. Itt és most tényleg egy komoly szándékváltásban vagyok – leszögezve rögtön, hogy továbbra is meg fogom védeni magam. Szerintem kiderült már, hogy nem vagyok kellemes ellenfél. Ugyanakkor nekem sem kellemes ilyesmivel foglalkozni. Tegnap egy könyvbemutatót celebráltam, jönnek a nyári fellépések is, és nonszensz, fölösleges bármelyikre is úgy beesnem, hogy fél lábbal még egy belső, ellenzéki purparléban vagyok. Akkor ezek se épülnek, márpedig építkezni kell, ezt most az az időszak, egyik követ a másikra, fel, fel, magasra! Másik szintre, mindenki.

Azon leszek, hogy ezeket a konfliktusokat ne az ellenzéki oldalon keressem. Rajtatok is áll, hogy így lesz-e.

Heló.

(köszönjétek Rebekának)