Már amennyiben vadidegen lányokat nem kapacitálunk vetkőzésre. Holott!

Átlagosan heti három találkozást számolva, ahol kell 1-5 további szereplő, azaz átlagosan rajtad kívül még hárman, az heti kilenc ember. Átlagosan kéthetes rotációval számolva 18 a barátplafon.

Pont annyi pénz, tészta, nyakropogás, virrasztás, SMS, szex, fejfájás, indulat, öröm, lapocka, comb, kolbász, az a két gödröcske a fenék fölött deréktájt, beszólás, dicséret, taps, ősz szálak a szakállamban és egyetemisták a postaládámban, bor, rukkola, panasz és vigasz jut, ami

Tucatnyi helyen, száz és száz kanapén meg fotelben csináltam már.

A DVD a számomra akkor még tökismeretlen, de a leírás alapján izgalmasnak tűnő Drót (The Wire) első évada volt, a CD pedig a szintén akkor kinézett Jamietől a frissen megjelent Catching Tales.

Apáink generációja ezt akasztja a korfára. Mi meg, nem is tudom, tiszacipőt vagy MP3-lejátszót.

Várpalotai fellépés, utolsó őszi üveg (na jó, másfél) bor a Kertemben, látogatás a szüleimnél, cikk a hvg-ben és a 168órában, pénteki zene, Raid 2. a Roboraptorral, konferencia az Ökotárssal, és egy durumtészta workshop Petrával.

Őrült csata, vérben áznak a szőnyegek!

Spongyabobfit kamaszingektől a nyugdíjas-riasztó felvarrós kapucnis pulcsikig: kis csalinkákkal a gallérmerevítő nyomában.

Interjút adtam a 168órának, voltam az Egyenes Beszédben, nyilatkoztam a Klubrádiónak, írtam sokat, találkoztam még többet, emberfejet csinált rám a borbély Jani, főztem jól, és megvolt az eddigi egyik legjobb Duma Aktuál fellépésünk is.