Apáink generációja ezt akasztja a korfára. Mi meg, nem is tudom, tiszacipőt vagy MP3-lejátszót.

Várpalotai fellépés, utolsó őszi üveg (na jó, másfél) bor a Kertemben, látogatás a szüleimnél, cikk a hvg-ben és a 168órában, pénteki zene, Raid 2. a Roboraptorral, konferencia az Ökotárssal, és egy durumtészta workshop Petrával.

Őrült csata, vérben áznak a szőnyegek!

Spongyabobfit kamaszingektől a nyugdíjas-riasztó felvarrós kapucnis pulcsikig: kis csalinkákkal a gallérmerevítő nyomában.

Interjút adtam a 168órának, voltam az Egyenes Beszédben, nyilatkoztam a Klubrádiónak, írtam sokat, találkoztam még többet, emberfejet csinált rám a borbély Jani, főztem jól, és megvolt az eddigi egyik legjobb Duma Aktuál fellépésünk is.

Kamu kapcsolatgomb, kamu romantikagomb, egészen pontosan egy kamu randigomb, amit nyomkodsz. Soha nem lesz meg a csaj.

Furmint, leendő tévések, írás, írás, írás, rengeteg találkozó, felelőtlenül duhaj étlaplapozgatás a kocsmában.

Két jó fellépés, egy pódiumbeszélgetés, cikkek, posztok, egy nagyobb kommunikációs anyag, meetingek, kazánkarbantartás, hajnalig borozás és spontán délutáni sörözés..

Meglehetősen örülök, hogy már itt tartunk, szervusz, kedves Olvasó. Ez itt a nulladik kilométerkő.

Ez az étel a rakott krumplik laknerzoltánja. Finomabb, elegánsabb, de nem procc vagy sznob. Mindenki szereti. Szőkés a teteje. Nem ejt minden mássalhangzót. Mindemellett pedig ugye, a nálam szokásos Kalasnyikov-konyha: elbaszhatatlan, rusztikus és nagyon finom étel ez is.