Kakasszóig négyszer tagadod meg a tojást, Péter!

Most pedig következzenek a közönség kérdései.

Csak egyet kaptál… nem, a másik nem is igazi pofon volt… most azt ne mondd, hogy csak én tehetek róla! Ráfordulok. Ruhaboltban vagyunk, mögöttem lapozgatja az ingeket. Korombeli. Alig a vállamig ér. Röcögő kancsöcsök a galléros póló alatt, dundi pocakot felez

Mindig van legalább egy áldozat, akit épp akkor paliznak be egy piramisjátékba, mert mind az, mindegyiknek ugyanaz a sémája, a logikája és a kehe.

Talán a Tékozló Homár, az index fogyasztóvédelmi-panaszkodós blogja volt az első, ahol tömegesen is találkoztam azzal a típussal, vagy habitussal, amiről most beszélni szeretnék. Nem ott termett, nem ott alakult ki, évtizedekkel korábbi gyökerei vannak, csak onnan emlékszem először arra,

Sajátos nevelési igényű, mondják, ezért kell külön osztályba járnia. Oda, ahol mindenkinek „véletlenül” pont olyan színű a bőre, mint az övé. A szülei jó esetben közmunkások, éhbérért végeznek jellemzően értelmetlen, már a huszadik században sem kétkezi robottal, hanem gépekkel és/vagy

Nem elírás: az ellenzék és a közbeszéd gyakran így, egy kifejezésként használja, amikor a kormányzás problémái, a legfontosabb ügyek kerülnek szóba. A közelítő Armageddon hívójele: oktatásegészségügy.